A MAGYAR GORBACSOV

 

Tulajdonképpen most zárult le a rendszerváltás.
Lemondott Gyurcsány Ferenc  - pártelnökként és képviselőként is, - és visszavonul a politikai élettől.
Ez a második alkalom, hogy saját döntése  alapján válik meg posztjától, remélhetőleg ez most jobban sikerül, mint amikor kormányfői posztjáról mondott le, káoszt hagyva maga után.
Maga volt a rendszerváltás - baloldali módon, úgy is végezte, mint a baloldal.
Erényei és hibái - egyes esetekben bűnei - megszámlálhatatlanok.
A sors mostanában nem volt kegyes hozzá, erényeiért nemigen jutalmazta, büntetni annál inkább büntette.
Mondhatjuk azt is, hogy hibái magukban hordozták büntetésüket.
Szinte csodálni lehetett, ahogy annyi pofon és gyalázatos árulás után még mindig idealista, kissé naiv és optimista maradt.
Azt gondolta, hogy a politikustársai ugyanúgy kezelik a jellem kérdését, mint ő maga.
Hát lószart Mama, hogy klasszikust idézzek.
Már régen kiderült, hogy a jellem ebben a Duna partján pöffeszkedő, egy megálmodott birodalomnak épített házban legfeljebb ócska bolsevista trükk.

Baloldalinak tartotta magát, és ezt hitte és hirdette is, miközben a vadkapitalizmussal szemben egy idealizált, csak álmaiban létező nyugatos, polgári társadalom eszközeivel harcolt, és néha  nem hitt a saját szemének sem.
A politikai baloldal megsemmisítéséhez éppen úgy szükség volt rá, mint politikai ellenlábasára.
Nem hitt a klasszikusoknak, azt gondolta, hogy egy szakácskönyv és egy krimi között  majd ő megalapveti a modern baloldal ideológiáját.
Természetesen úgy, hogy ne kerüljön összetűzésbe az ájulásig tisztelt mainstream értelmiséggel, a nagy és időnként meglehetősen zavaros ideológiai handabandát levágó liberálisokkal, miközben ő maga is beleszeretett az ideológiába.
Azt hitte, hogy a társadalmat érdeklik az elvont ideológiai eszmefuttatások, és mélységesen lenézte ellenfele pragmatizmusát, - várta a csodát, hogy annak rendszere majd magától összeomlik.
Hát nem omlott össze, viszont a baloldal megszűnt létezni.
Nem szeretném ezért az összes felelősséget a nyakába varrni, szocialista tettestársai jócskán hozzájárultak a dolgok alakulásához, csak éppen messze nem voltak olyan karizmatikus politikusok, mint ő, a hozzá való viszonyukat éppen ezért a zsigeri irigység jellemezte.

Ő a magyar Gorbacsov, és ez, -  minden ellenkező híreszteléssel ellentétben - nem dicséret.
Jószándékát nem kérdőjelezhette meg senki.
Célkitűzései gyönyörűek voltak, csak éppen olyan tempóban haladt volna  előre - anélkül, hogy időnként hátranézett volna, hogy vajon követik-e még - melyre ez az ország nem volt felkészülve és még  vagy ötszáz év múlva sem lesz, ha egyáltalán lesz még.
Itt a haladás sebességét a kecske tempója szabja meg, melyet két forintért gyak a magyar Dorozsmáig, és ezen a szép szavak éppen annyit segítettek, mint a Szovjetunión a vodka betiltása.
Az önkormányzati  választási pofon óriási volt.
Pedig olyan szépen indult a dolog, de hiába.
Mindig nagy érzéke volt szövetségesei kiválasztásához, Tepsiszáj és Málészáj némi ellenérdekű háttértámogatással megmalmozták, ő meg - nem először - hibázott.
Hibázott már a játékszabályok lefektetésénél is, az árulás után is, utána meg ordított róla a tanácstalanság.
A politikához pedig kell egy adag kegyetlenség, ha élni akarok a pályán, akkor a tanácsadóm csak egyszer adhat rossz tanácsot, utána már nem tanácsadó.
És ha lehet, legyen profi, mert jószándékú amatőrökkel ide vezet az út.

Amit nehezen lehet megbocsájtani, az  Dobrev Klára elpazarlása.
Ő tehetséges politikus, megérdemelte volna, hogy pártelnöke, - még akkor is, ha történetesen a férje - kiálljon érte, mikor Karó Geri a mormonnal kéz a kézben megpuccsolta , de lehet, volt ott még egy arany láb is a történetben.

Lehet a választó is jobban tudott volna azonosulni vele, ha azonnal felbont mindenféle megállapodást.   az árulókkal, de nem, sportszerűsködött, a sportszerűtlenekkel.
Mostanában meg még annak is kitette magát, hogy a fadugós megváltó visszautasíthassa.
Hogy mi lesz, az most már Dobrev Klárától függ, de alaposan végig kell gondolni a DK jövőbeni bel és külpolitikáját, lehetőleg nem csak a díványt cserélni a kuplerájban. 
Drukkolok neki.
És drukkolok Gyurcsány Ferencnek is, aki nagyon rokonszenves és tehetséges ember, mára már rengeteg tapasztalattal is:
Remélem megtalálja a helyét a mai magyar társadalomban, bár ami igaz-igaz, nem neki találták ki.

Válásuk Dobrev Klárával nagyon sajnálatos.
Mikor 2006-ban az esti koszorúzásnál ott álltak a bőgő motorhangok közepette, a beszari köztársasági elnök hiánya ellenére az emlékmű előtt, ők voltak az álompár.
A történelem elkoptatta a kapcsolatot, de az a kép örökre fennmarad...

Valaminek a vége valaminek a kezdete is.
Kívánjunk mindkettőjüknek sok sikert hozzá!

:O)))

ÉLJEN MÁJUS ELSEJE!

 

Ma nálunk tartja soros ülését a Vita-Sziget Klub, - egy politikai vitakör, mely magukat baloldali nézeteket valló emberek társasága.
Ez a mi kis külön majálisunk, talán azért is, mert az ünnep - a munka és a munkásosztály ünnepe mára igencsak egy falusi búcsú színvonalára süllyedt, csak a lehetőség hiányzik, hogy lekvárfőző fakanalakkal a politikusok seggére verhessünk, pedig igény volna rá...
Vörös zászló nincs, munkás sincs, csak munkavállaló.
Már a talicska-menedzserek korát is megléptük, most valahol a múlt század elején, az első világháborút megelőző időkben járunk.
Igaz, akkor még volt öntudata a munkásnak, ami az én olvasatomban nem csak azokat jelenti, akik kalapáccsal püfölik a vasat, hanem mindenkit, aki bérből, fizetésből él.
És hát a mi majálisunk helyszíne is átmeneti, mert a közeljövőben a helyszín a Tisza partjára lesz áthelyezve, ahol is vagy nekem, vagy vitatársamnak kell könnyes szemmel elnézést kérnie felelőtlen és átgondolatlan hozzáállásáért a virágzó Tisza párt ügyében.
Ha vesztek akkor jön csak a feketeleves, mert ami várható, az a Fővárosi Közgyűlésben modellezve lett.
Hát, majd meglátjuk.
Mindenesetre ma szép idő van, legyen mindenkinek jó kedve, senkinek se jusson eszébe a munkásmozgalom - az a sok mártír, aki életét adta azért, hogy osztályos társainak szebb élete legyen.
Világ proletárjai, egyesüljetek! - mondta a klasszikus, - hát erre nem a világ tőkései egyesülnek?

Világ proletárjai - hátra!

:O)))

ÉJJELI FARKASOK

 

Az Éjjeli farkasok egy orosz motoros-klub, állítólag Putyin kedvencei, akik most éppen azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy részt vettek a második világháború lezárására - az orosz és amerikai csapartok Elba menti találkozására - emlékeztető rendezvényen a Németországi Torgauban.
Ez a  motorosklub is olyan, mint amilyenek a motorosklubok lenni szoktak, ezek még kulturáltabb külleműek, mint a Pokol Angyalai, és talán nincs olyan neonáci felhangja sem elnevezésüknek, mint a Goj Motorosoknak, akik hazánk gyermekei.
Az orosz motorosok közül többen jó kapcsolatokat ápolnak a Kreml egyes politikusaival és közülük  többen is támogatják az Ukrajna elleni háborút.
Mecsoda csoda, - oroszok, és mégis támogatják az oroszokat irtó, a neonáci szabadcsapatokat az orosz nemzetiségű ukránokra szabadító  ukrán rezsim elleni harcot.
Nálunk ilyen nem lenne, mert ha ha például a román állam támogatásával, a Vasgárdára utaló jelképeket viselő románok irtani kezdenék a magyar nemzetiségűeket, legfeljebb Karácsony kerékpárosai emelnék magasba harci kerékpárjaikat és Dúró Dóra handabandázna, mint Magyar Anya egy kicsit.
Az Éjjeli Farkasok provokálták a németeket, merthogy az Elba menti találkozás nyolcvanadik évfordulójára a hivatalos orosz küldöttség nem kapott meghívást, mégis megjelent ott az orosz nagykövet, valamint a motorosok, akiket egy lovas vezetett fel, kezében orosz zászlóval.
Hogy ki provokál itt kit, az erősen kérdéses, mint ahogy a meghívottak összetétele is, akik közül az amerikai, ukrán, grúz és fehérorosz hivatalos képviselők távol maradtak. Nem hinném egyébként, hogy a fehérorosz rezsim képviselője meghívást kapott volna, de nem is érdekes, hiszen a Szovjetunió utódállama minden tekintetben Oroszország, mely most úgy tűnik, nem várja meg, hogy a meghívót ismét Moszkva alá vigyék a memória tekintetében kihívásokkal küzdő németek.
Pedig illene tudniuk, hogy ha még egy világháború kirobbantásában vennének részt, akkor az Németország feldarabolásával fog járni, oszt harciaskodhatnak tovább a romokon.
Ami a II. Világháború lezárását illeti, éppen a revans erős vágya vett erőt némelyeken, akik talán nem is tudják átérezni annak a generációnak a tragédiáját, melyet idióta politikusok halálra, szenvedésre ítéltek.

Azt hittük, legalább Európában megértették az emberek, hogy véget kellene vetni a fegyverek uralmának és ideje lenne a békés egymás mellett élést a gyakorlatban is kipróbálni.
Mikor Merkel volt Európa vezetője, remekül ment a dolog,  
Az európai országok Helsinkiben, - amikor Finnország még adott a semlegességére - rögzítették az európai határok megváltoztathatatlanságának elvét, a kölcsönös biztonság garantálását.
Sajnos ez nem tetszett mindenkinek és a nyugati országok a délszláv háborúval - Koszovóval -
fel is borították a megállapodást.
Nem az első eset volt, hiszen a győzelem csak elfedett ellentéteket, de meg nem szüntette azokat.
Alapvetően az Egyesült Királyság és az USA Oroszországot mindig ellenfelének, pontosabban egy lenyelni való kiadós falatnak tekintette, és a mai napig nem képes arra, hogy a helyén kezelje.
A győzelem után az angolszászok a német csapatok feloszlatását késleltették, potenciális szövetségest láttak bennük egy Oroszország elleni támadáshoz.
Az ukrán nacionalisták Bandera vezetésével hol a németekhez húztak, hol azok ellen is harcoltak, de azért maradt idejük arra, hogy kiirtsanak úgy százezer lengyelt.
A lengyeleknél az angol támogatású emigráns kormány próbálta megváltoztatni az erőviszonyokat, - a varsói felkelés vérbefojtása lett a vége.
Európa országai vagy a németek szövetségesei voltak, mint mi is, vagy mindenhol akadt egy Quisling, akikről ma szeretnek elfeledkezni.
Hogy éppen az oroszokat próbálják meg távoltarani a megemlékezésektől, ez nevetséges és felháborító, ők a részvétel jogát tengernyi vérrel vették meg.


Az egészben az a legborzasztóbb, hogy a háború lassan befejeződik, a célokat, amiért elindult az oroszok elérték.
Ukrajna nem lesz NATO-tag, nem lesz atomfegyvere és az oroszlakta területek a Krímet is beleértve orosz fennhatóság alá kerülnek.
Az oroszok annak idején lényegesen kedvezőbb feltételeket támasztottak, az oroszlakta területeknek bizonyos autonómiát kértek Ukrajnán belül, valamint Ukrajna katonai semlegességét és atomfegyver-mentességét.
Ha a minszki megállapodást a Nyugat és Ukrajna betartja, ma nem élne az ukránok fele külföldön, nem lenne az ország elaknásított csatatér és nem gyászolnák ukrán és orosz anyák fiaikat.
Európa olcsó energiaellátása biztosított lenne, az Unió tényező maradna a világban, és az oroszokkal szövetségben esélye lenne beleszólni a világ dolgaiba.
A saját politikusaink sajnos még az európai átlagnál is sötétebbek, pedig hát Ursula és Kaja Kallas nem semmi.
Zelenszkíj meg örülhet, ha nem esik le a létrája.
Ha kinyírják, nem az oroszok között kell keresni a tettest.
A katonai eredmények mellett - a zsoldosokkal is megnyert háborúval, a hadiipar teljesítményével, a szankciók nevetségessé tételével az évszázadok óta elismert orosz diplomácia is jelesre vizsgázott, Lavrov brillírozott.
Putyin meg ismét feltette Oroszországot a nagyhatalmi térképre, és ezzel elérte azt, amit Oroszország Gorbacsov utáni helyzetében el lehetett érni.
Sokan berzenkednek a gondolattól, de reális veszély az Uniótól való elszakadásunk, és nem csak Orbán vélekedik így.
Az Unión belül is átrendeződnek a frontok, nem hiszem, hogy a tények ismeretében a jelenlegi idióta álláspont hosszabb ideig tartható lenne.
A táposcsirkék korszakának befellegzett, és ha nem fűzik szorosabbra a szövetséget, akkor az Uniónak annyi.
Talán a NATO-nak is, - megjósoltam én már, hogy az út a mi belépésünkkel csakis erre vezethet.
Reménykedjünk, hogy az európai politikusok nem bolondulnak meg, az Egyesült Királyság meg a dollár egyeduralmának megszüntetésével elindulhat az eljelentéktelenedés lassú, de biztos útján.
Nekünk ilyen téren nincs feladatunk.
Hát nem a szerencse gyermekei vagyunk?

:O)))

HÚSVÉTI MÉLTATLANKODÁS

Tulajdonképpen szórakoztató nézni, hogy a Fidesz gyilkolja Magyar Péter karakterét, Magyar Péter meg a Fidesz imázsát rombolja.
Most már csak egy épeszű politikus hiányzik a politikai palettáról, aki el tudja adni szeretett és agyilag kihívásokkal küzdő, de folyvást vereséget szenvedő népünknek, hogy a politika nem celebek népszerűségi versenye.
De nem ám!
A politika közös ügyeink intézése, és aki azt gondolja, hogy őt ez nem érinti, az valóban megérett arra, hogy felkeresse orvosát, gyógyszerészét.

A baloldalt a kolostormalac lenullázta, gyakorlatilag ma már nincs, aki hitelesen felvállalhatná képviseletét.
A két párt közül, melyek erre alkalmasak lehettek volna, az egyik egy echte atlantista liberális párt szerepébe játszotta be magát nagy tanácstalanságában.
A másik meg ott ül  a magyar baloldal romjain, politikusai eltűntek, mint szürke szamár a ködben, szervezetei saját politikusaik tevőleges közreműködésével felszámolták saját magukat, infrastruktúrája ebek harmincadjára került.
Először a DK dögevő korszakának áldozatai lettek, ma már ott tartunk, hogy szavazóik nagy része Magyar Péternek csápol, helyi politikusai meg hordják a homokot saját Tisza-szigeteik alapjához, amelyen majd ők lesznek a világítótornyok, de legalább is közel maradnak az aktuális irányt mutató  tűzhöz.
A jobboldal is a nulla felé tart, arról nem beszélve, hogy a szó szoros értelmében vett jobboldali pártok nincsenek is.
Van olyan, "mintha", meg van szélsőjobb. 


A Fidesz párt formájában működő klasszikus maffiacsalád, és aki olvasta a Keresztapa című bestsellert, az egy percig sem vonja ezt kétségbe. 
Lehet itt mindenféle tekintélyuralmi rendszert emlegetni, de ideológiáról beszélni ebben a tekintetben barokkos túlzás.
Nevetséges bár, de még a retorika is azonos a regényben megformált maffiózók retorikájával: a tisztelet állandó emlegetése, az ellenfelekkel való kíméletlen leszámolások szinte irodalmi magasságokba emelik a politikainak hazudott rablászati tevékenységet.
A Család az első, a tevékenység célja pedig a Család jövőjének biztosítása, ez pedig ma már tökéletesen megvalósulni látszik.
A Család feje nyilatkozott is arról, hogy ma már bármi is történne vele, néhány könnycsepp elmorzsolása után az üzlet menne tovább.
Így igaz, és ennek biztosítéka, hogy végre sikerülhet megvalósítania nagy álmát: saját ellenzéke is ő maga lesz.
Két macska lesz, és játszik egymással, - a grazi szakemberek megnyalják a tíz ujjukat utána.
Ha valaki odafigyel arra, mit mond az elszámoltatásról Magyar, akkor pontosan tudja, hogy nem lesz ebből semmi, legfeljebb a jogászok zsebébe is csurog valami az elmúlt évtized hozadékából. 
Arra nagyon vigyáz, hogy a vagyon és a jelenlegi hatalom gazdasági érdeke ne sérüljön.
Ő is osztogatni akar, merthogy az jobb, mint amikor csak a gazdaság fejlesztésével lehet szert tenni kis pluszra, mely a hatalom biztosítéka.
Nincs szó a nyugdíjak svájci indexálásáról, nincs szó az adórendszertől elcsaklizott TAO megszüntetéséről, nincs szó az adórendszer progresszívvé történő alakításáról,  sem a társadalombiztosítás és a nyugdíjrendszer biztosítási modelljéhez való visszatérésről, a közoktatás államosításáról, az egyetemek magánosításának felszámolásáról, az állami és magán egészségügy szétválasztásáról.
Nem esik szó az elmúlt negyed század vissza nem térítendő támogatásainak visszatérítendővé alakításáról, de legalább adóztatásáról, az önkormányzatiság helyreállításáról, a magyar mezőgazdaság reformjáról, a földalapú támogatások felvételével szemben támasztott termelési követelmények meghatározásáról, a földbirtok felső határának kijátszását lehetővé tevő jogszabályok átalakításáról, csak a nemzetiszínű lózungok mantrázásáról.
És a  nép hülyítéséről olyan kérdésekkel, mint a Nemzetközi Bíróságból történő belépés nélküli kilépés, valamint az Európai Ügyészségbe történő belépés, mely majd a jövőbeni, nem létező uniós támogatások felhasználását vizsgálhatja.


Nehezíti a helyzetet  a nemzetközi politika is.
Jelenlegi külpolitikánk a sajátos magyar gondolkodáson alapul, melyet mindközönségesen hol cigánykodásnak, hol a székely ember furfangjának nevezünk, s melynek lényege az, hogy mindig jól akarunk járni és ennek során mindenkit hülyének nézünk.
Bár szerintem a jövő még egy-két évszázadig keleten lakik, de vannak a nyugatnak olyan értékei, melyek ellensúlyozhatnák a természeti kincsek hiányát, a tragikus népességi mutatókat és a keleti társadalmak tekintélyuralmi tradícióit.
Van csereértékű technológia és tudás, van piac, van tradíció, csak szándék nincs, és Európa éppen most ássa saját sírját, mikor az Oroszországgal való szövetséget meghiúsítva alkalmatlanná teszi magát bármiféle ellensúly szerepére.
Magyarország meg...


Nehéz lesz kikeveredni ebből a mókuskerékből.
Magyar csak a megszokott magyar megoldás, Mátyás királynál járt utoljára ilyen politikus, Mátyás király és az okos lány meséje vázolja fel a politikai folyamatot...
Hacsak nem történik addig valamiféle földindulás, 2026-ban magyarember ül, mint húsvéti nyúl a tojásain, és a fejét csóválja: nem értem, nem értem.
Nem szokatlan állapota ez, évszázadok óta a dolgok csak megtörténnek vele.
Nem is csoda - a feje szerinte arra való, hogy megtartsa a kalapot.
Vagy a baseball-sapkát...

:O)))

CSÖBÖRBŐL-VÖDÖRBE

 

Ez itten egy lemming, a turul helyébe lépő jövendő totemállatunk...

Mindjárt az elején leszögezném, ha esetleg majd a poszt tartalmából nem derülne ki, hogy nem vagyok ájult hódolója az új Messiásnak, és elkeseredetten szemlélem szeretett népemet, mely a lemmingek magabiztosságával masírozik a szakadék felé, hogy onnan a tengerbe vesse magát kollektív öngyilok céljából.
Ha nem Magyar Péternek hívnák az újabb próba-messiást, akkor se lennék a híve, de így meg főleg...
Engem taszít a személyisége - hadd ne cizelláljam, - az echte fideszes stílusa, a tartalmatlan handabandázása, az üres lózungokkal végrehajtott cirkuszi tányérpörgetési akciója, de legyen ez az én bajom.
Viszont a mai napig baloldali gondolkodásúnak tartom magam, ezért aztán furcsán venné ki magát a dolog, ha beállnék egy deklaráltan jobboldali szerencselovag táborába.
Azt szokták mondani, hogy ne azt nézd, honnan jött, hanem azt, hogy hová tart, de hát azt azért senki sem vitathatja, hogy aki a pöcegödörből került elő, az egy jó darabig büdös marad, kenjen bár magára akármit.
Az is érdekes, hogy a Fidesznek nem ez az első, de kétségtelenül az első jólsikerült kísérlete arra, hogy az ország népe, és közöttük a baloldali gondolkodású embereknek is olyan politikust kínáljanak fel akár a kolostormalac  alternatívájaként is, aki a mi kutyánk kölyke.
Pedig volt már jelölt Orbán ügyvédje, az igen erős fideszes háttérrel rendelkező Fekete Győr, a talányos tekintetű zászlóanya talányos identitású fia különböző homályos alapítású pártok élén, de igazából egyik se vált be.
Szerintem azért, mert a helyzet még soha nem tűnt ennyire tarthatatlannak, mint mostanság. 
Nagyurunk beszorult Putyin és Trump közé, és úgy próbál egy soha nem látott mutatványt végrehajtani - egy fejét egyszerre két seggbe dugni -, hogy közben a másik végén kilógó bánatos tökeit az unió pitbulljai marcangolják.
A gazdaság és az állam romokban van, a társadalom szintúgy - az alkoholista hajléktalan szilárd erkölcseivel, tablettásborra vágyva.
A szomszédban háború van, és bár az egész Nyugat Putyint várja szeretettel, lehet, hogy hozzánk mégis Zelenszkíj fog megérkezni jobb kapcsolatok ápolása céljából.
Szóval, igény van Messiásra, nem is vitás.
A népi bölcsesség úgy tartja, hogy jobb soha sem jön, de ez a poszt nem erről szól.

Az a mesterterv, hogy mindegy, hogy ki, de valaki már zavarja el Orbánt.
Természetesen demokratikusan, mert ha valami nem demokratikus, akkor mi a két ujjunk közé szorítva megszagoljuk - piha! - és elejtjük, mert mi választékosak vagyunk, mint örmény katonatiszt haja az azeriekkel ápolt fegyverbarátság után.
Tehát a váltásnak demokratikusan, választások útján kell végbemenni, és ezt az aktuális mantrák szerint csak Orbán bandája és pereputtya képes végrehajtani.
Nem kétséges, ha a hiénák eledele az antilop, akkor ha hiénákkal váltjuk le őket, onnantól azok füvet fognak legelni.
Na jó, Anti tovább lop, de hát ő számítógép-guru, a tudását és a szellemi tulajdonát képező jövedelmező szoftvert valószínűleg egy egérútra nyíló kiskapu nyitásával szerezte, nem kellett neki fáradságos munkával, egy szál baltával olajkutat fúrni Azerbajdzsánban, mint szegény főnökének kellett - állítólag. 
Szóval mindegy, hogy ki jön, hiszen Messiásunk már megígérte, hogy minden jogtalanul szerzett vagyon eredetét kivizsgálják, és a jogállami normáknak megfelelően járnak el az érintettekkel.
Kis gond, hogy a fideszes táncrend szerint először kiszemeljük a megszerezni kívánt vagyonelemet, majd törvényt alkotunk saját képünkre és hasonlatosságunkra, ezután strómanjaink útján magunkévá tesszük.
Aztán jöhetnek a jogászok, elvitatkozgatnak tíz-tizenkét évig, oszt jónapot!


Ha legalább formai változást hoznának a Nagyurunk alfeléből fúvó új szelek!
De nem.
A magyar politika pártjai működésüket tekintve szekta-jellegűek, élükön a Guru áll, aki időnként bölcsességeket szór hívei közé.
Ők ájult tisztelettel isszák szavait, legújabban a Tisza cseppjeit is, melyek jellegüket tekintve erősen hajaznak arra cseppre, melyről Simicska Nagyurunkat elkeresztelte.

Érdeklődéssel figyelem honfitársaim azon részét, akik már bebarangolták az egész politikai palettát, és most éppen a Tisza házatáján tűnnek fel, amint buzgón lapátolják a homokot saját kis szigetük megalkotásához, és ezen a kis szigeten már ők lesznek a világítótornyok.
A nép meg majd ezt is megunja, és ha Nagyurunk úgy dönt, hogy kissé hátrébb húzódik, akkor majd működök a Medvegyev-effektus, az új szekta akkor is működik majd, ha a kinevezett Megváltónak döntései előtt konzultálnia kell vele. 
Azt hallom mindenfelé, hogy mindenkinek a Tiszára kell szavazni.
Szerintem nem.
Elég, ha az ellenzék megveri a Fideszt - erre van esély - és a Parlamentbe bejutó pártokkal kialakul egy koalíció-kényszer, mely esetleg biztosíthatna egy normálisabb politizálást, bár ennek valószínűsége kicsi, ismerve a rendelkezésre álló szürkeállományt.

Hogy mi lesz itt, a fene se tudja, de az biztos, hogy most Orbán a nincsből is adni fog, és lebegteti a Tisza sorsát.
A retorika senkit ne tévesszen meg, ebben az esetben sok múlik a taktikai érzéken, és ebben Orbán nagyon jó.
Magyar meg egyelőre egy vándorcirkusz sztárja, akiről ha leveszi a világosító a reflektorfényt, csak egy kopott ruhájú bohóc marad.
Ha a jelenlegi elképzelések szerint győz, akkor a csörömpölésen túl semmi sem változik, és valóban csak erőszakos változtatásra marad lehetőség, amitől az Úr mentse meg ezt az országot.
Itt állunk a feudalizmus küszöbén, és ez sem felvilágosult, sem nem angolszász típusú feudalizmus nem lesz.
Ha nem felejtettétek el ugyanis, ez Csák Máté országa...

:O)))