FALUSIRATÓ

Az ostoba tahó agyonverte a nyugdíjából őt és családját eltartó nagymamát.
A falusi suttyó is megölte a falut életben tartó szövetkezeteket.
Nem egyedül tette, előre megfontolt szándékból, csoportosan követte el, mert társaival együtt azt álmodta, hogy a saját tsz-elnöke lesz, de minimálisan is cukrászdát nyit Bécsben.
Igaz ugyan, hogy addig azt sem tudta megszervezni, hogy a kanál, melyet mások mertek tele neki a szájához kerüljön, de optimizmusával csak a szakértelme vetekedett.
Így aztán az ország népe közös erővel megölte a falu lelkét, a szövetkezetet.
Sőt, a szövetkezeteket, hiszen azok falun olyanok voltak, mint a katolikus isten maga, a szentháromság megtestesülése: termelőszövetkezet, fogyasztási és értékesítési szövetkezet -takarékszövetkezet.
Ma nincs helyettük senki, csak az új földesurak és zsellérjeik, cselédeik, meg a lézengő, hosszú kínhalálra ítéltek.
Mi lett az egykor virágzó magyar faluból?
Mi lett a világhírű magyar mezőgazdaságból?
Mi lett az erre alapozott magyar agrárértelmiségből?
Mi az oka, hogy Csányi tehenei zenére adják fűtött istállóikban a tejet, miközben a fűtetlen házakban százszámra fagynak emberek, akik nagy nyomorukban egymással torzsalkodnak és nyalják a saját Döbrögijük seggét, ahelyett, hogy célirányosan használnák a szecskavágót azoknak megsokszorozására, akik ezt tették velük...

Ez is olyan országspecifikus dolog, megérteni is nehéz, hát még elfogadni.
Mint ahogy azt se lehet nagyon érteni, hogy miért hagyta a nép kicsavarni kezéből az önkormányzatiságot, és átadni a helyi ügyek intézését olyanok kezébe, akik csak haszonélvezői saját intézkedéseiknek, de akik a gondokkal legfeljebb elméleti szinten találkoznak, akkor is leginkább letagadják azok létezését.
Igen, a szövetkezet a falu lelke volt.
Nem csak gazdasági, de társadalom, sőt, közösségépítő szerepet is betöltött.
Az állam támogatta, a kedvezőtlen termőhelyi adottságú termelőszövetkezeteket szubvencionálta, hiszen volt miből - a kedvező adottságú szövetkezetek megteremtették az anyagi alapot erre.
Merthogy a magyar mezőgazdaság netto költségvetési befizető volt, és ebben a Föld országai között csak egyetlen párja akadt: Új-Zéland.
Akkortájt ott volt több birka található, ma meg errefelé.
A helyi bolthálózatot az ÁFÉSZ-ek működtették, ugyancsak a háztáji termények felvásárlását is.
És útba esett jövet-menet a Takarékszövetkezet, a vidék bankja, melynek több fiókja volt  anno, mint ma a teljes banki szektornak.
Na ja! - mondják az okosok, de elvették a paraszt földjét, ami ugyan netto hazugság, de olyan jól hangzott, és elfedte a tényt, hogy ősszel magállt a Zetor és leborították a földjáradék fejében adott terményt, amennyit ha a saját földjét műveli soha nem tudott volna megtermelni rajta a gazdája.


Szóval, ez a kártékony komcsi vircsaft nem elég, hogy hatékony volt, még a kultúrát is támogatta, kórusokat és tánccsoportokat tartott fenn, nyaralni vitte a parasztot, színházi járatot indított, ösztöndíjat adott a tehetséges gyermekeknek, a pedagógusnak, orvosnak lakást épített, és ezt nem állami könyöradományként tette, hanem a falu közösségének elhatározásából, a saját munka eredményeként.
Kisközösségeket hozott létre, melyeket nem mások gyűlölete, hanem a közös tevékenység, a játék öröme tartott össze.
Akkortájt a cigányság felemelkedése sem látszott kilátástalannak, hiszen megtalálták a helyüket a saját szakmáik művelésére szervezett szövetkezetekben, a termelőszövetkezetek gépparkja körül, a kézimunka-igényes ágazatokban. Együtt dolgoztak a többségi társadalom tagjaival, és a munka mennyisége és minősége nem volt eltagadható egymás előtt.
És alanyi jogon járt mindenkinek a társadalombiztosítás, a nyugdíjas paraszt nem csak a mesékben létezett.
Kellett ehhez némi kényszer is az elején, de aztán belejött a nép, mint kiskutya az ugatásba.
Aztán -  rendszerváltáskor - előtört a genetikai örökség, az irigység, a kapzsiság, az önzés.
Pedig tőlünk nyugatabbra nem példa nélküli a szövetkezeti eszme, csak éppen  nálunk nemigen megy az egy ember-egy szavazat modell, hiszen akinek több van, az többet is ér, mint ezt a szép új világ prominense megalapvetette.
Kár, hogy ez az ész elosztásánál nem igaz.


A szövetkezetek többségükben apolitikusak voltak, bár mindenhol létezett pártszervezet és szakszervezet is, de a viták zömében a termelésről, a munkáról, a tagok jólétének elősegítéséről szóltak, és bizonyos ellenőrző szerepük is volt a vezetői túlkapásokkal szemben.
Ma már hiába menne a hajdani kulák ükunokája panaszra az új földesúr ellen, nincs hova.
És ha meghal az utolsó nyugdíjas paraszt, unokája mehet koldulni.


Nagyszerű életet hozott a rendszerváltás.
Kádár kora száz év fejlődést hozott a parasztságnak.
Visszavettek belőle nyolcvanat.


:O)))

A MI KIS ÁLOMVILÁGUNK

 

Világháborús helyzet van, mi sem természetesebb hát, mint hogy a tehetséges magyar elit ismét helyezkedik.
Természetesen ismét a nyertesekhez akar csatlakozni, és ugyancsak természetes, hogy a történet végén a vesztes oldalon találja majd magát.
Van ebben valami sorsszerű, valami nagyon magyar, valami önsorsrontó, mely talán a néplélekből fakad, - örök álmodozásainkból, a „mindigjólkelljárni”, meg a „szerezni kell, ha addig élünk is” ősi magyar szemléletéből.
A tanulásra való képtelenségünkből, a lelke mélyén az utolsó proliban, a nincstelen, tehéntrágyás sarkú paraszt kikupálódott dédunokájában élő revansvágyból, a butaságunkból.
Merthogy a közmondás szerint más kárán tanul az okos, de mi még a saját kárunkból sem tudunk tanulni.
Most ismét felködlik az országgyarapítás esetleges lehetősége, és bár kimondani kevesek merik, de működésbe lépnek hullarabló ösztöneink, bár nem kizárt, hogy rosszabbul jövünk ki ebből a helyzetből, mint legutóbb.
Akkor megúsztuk párszázezer halottal, erre lehet, rámegy az államiságunk is.


Forrong a világ, eljött az újraosztás ideje, és ez soha nem megy békés úton.
Még ha valamilyen szerencse folytán Trump lenne az USA Gorbacsovja, akkor sem, mert tőlünk nyugatabbra az elit hozzászokott, hogy ő a világ ura, de legalábbis annak első helyettese, és képtelen magában megfékezni és lassan átértékelni a fehér ember gőgjét, a gyarmattartó lenézését az uralma alá hajtott bennszülöttekkel szemben.
És igen, mi is úgy viselkedünk, mintha tagja lennénk a klubnak, pedig mi is bennszülöttek vagyunk, hiszen földrajzi ismereteinkkel ellentétben Európa határa a Lajtánál húzódik, miként ezt Metternich(?) is mondta.
A rendszerváltás táján együtt dolgoztam angol befektető-jelöltekkel, hát, ami azt illeti igen kiábrándító volt.
Viszont, - tetszik, nem tetszik, vége van az egypólusú világrendnek, vége van Amerika kizárólagos hatalmának, újra kell osztani a világot
Csúnyán hangzik?
Persze, hiszen a mi álomvilágunkba, melyben tapogatózva botorkálunk, ilyen durva dolgok nem férnek bele.


Ebben a világban a népek önrendelkezési joguk alapján jelölik ki földrajzi határaikat, nyersanyagaikat, energiahordozóikat békés kereskedelem útján szerzik be, szimpátia-alapon barátkoznak, az erősebb megvédi a gyengét és a király a szegény juhászbojtárhoz adja legkisebb lányát, Piroska meg megeszi a farkast.
Lószart Mama, hogy a váteszt idézzem, aki mostanában úgy viselkedik, mint vasorrú bába a mágneses viharban, és aki szintúgy ábrándjai áldozata, mint az ország.
Most kemény idők jönnek, és adjunk hálát az Úrnak, ha megússzuk elpárolgás nélkül.
Sokan azt gondolják, hogy itt az oroszok harácsolásáról van szó, Putyint el kell verni és akkor jön majd a fincsi, de ez óriási tévedés.
Oroszország a saját érdekeit védi, és képes is rá, de aki csak ezt látja, az vaksi.
A jelenlegi helyzet mögött egy türelmes sárkány lövell ki orrlyukaiból némi kénköves lángot, - egyelőre visszafogott, mert kereskedelmi érdekei ezt kívánják.
Azért ne legyen kétséges, ha szükséges, keményebb is tud lenni, és ha Tajvan ügyében nem tudják a dolgot leboltolni Amerikával, akkor arrafelé még csúnya dolgok eshetnek.
És akkor még nem is esett szó a másfél milliárd lenézett indiairól, akik nincsenek oda hajdani gyarmattartóikért, de annak utódcégéért sem.
A BRICS  jól mutatja, hogy a világ nagy országai egyre elégedetlenebbek az USA neokolonializmusával, a dollár uralmával és a gyakran a pofátlanságig menő agresszivitásával, a világ csendőrének saját érdekeit előtérbe helyező szerepével.
Az épeszű politikusok tudják, hogy az arab tavasz az arab olajról szólt, hogy ahol nincs gazdasági érdeke, ott az USA nem törődik sem a demokráciával, sem a diktátorral, sem a gyilkosságokkal, sem a gyermekmunkával – érdektelen.
 
Hogy mit tehet egy ilyen hangyapöcsnyi kis ország egy szavlejárt félszigeten, mely beképzelten földrésszé nyilvánította magát – nehéz kérdés.
Mindenesetre álmokat nem kergethet, nem tehet szélsőséges nyilatkozatokat és nem szegődhet be az éledező revansisták táborába.
Egy ilyen kis országoknak barátokat kellene gyűjteni, el kellene kerülni a konfrontációt a hatalmasokkal, és nem belemenekülni álomvilágokba.
Lehet itt számolgatni, hogy az USA-nak mennyivel több nyílpuskája van, mint az oroszoknak, hogy a NATO olyan erős, hogy félkézzel eszi a nápolyit, de a perdöntő azért az atomtöltetek száma, amiből az oroszoknak bőven elégséges van, a kínaiaknak pedig egyre több.
Európának le kellene higgadnia, - nem lenne ártalmas világgá zavarni táposcsirkéit, akik úgy viszonyulnak Merkelhez, mint Lakihegy a Kilimandzsáróhoz.
Béke kell, a realitások alapján.
Hogy kinek és miért volt fontos a békés kereskedelmi kapcsolatok felrúgása, két semleges ország elkötelezése a NATO mellett- egyúttal atomrakéták célkeresztjébe helyezése- nagyjából tudható.
Hogy kiknek érdeke a béke, ha ránézünk gyermekeinkre, unokáinkra – az is nyilvánvaló.
Csak megjön az emberiség esze…


Vagy ez is az álomvilág része?

:O)))

HELYEZKEDÉS NEMZETISZÍN GATYÁBAN

Hát itt van megint, csak az időjárás éppen ellene dolgozik.
Csendesen csepereg az eső, se túl meleg, se túl hideg nincsen, habár még van két-három óra, -  még kiderülhet, mire megkezdődik a szokásos megemlékezés-dömping.
Ünneplünk, csak éppen az ünnepi érzést lopta el tőlünk a politika.
Éveken keresztül megpróbálta kihasználni az emelkedett percek iránti vágyakozásunkat, azt az örök emberi vágyat, hogy amikor belenézünk a tükörbe, akkor szép ember nézzen vissza.
Az ország is belenéz a tükörbe, és a nép szeretné, ha egy szép, emberarcú ország nézne vissza.
Szeretünk ünnepelni, - megállni kicsit a szürke hétköznapok között és - akár még némi kompromisszumok árán is  - megveregetni a saját vállunkat: lám, már őseink is milyen szépek és okosak voltak, mi meg méginkább, - mi sem természetesebb.
Hogy ez az ünnep tulajdonképpen a hőbörgés ünnepe, az senkit sem érdekel, hogy ezen a napon inkább kellene megemlékezni az aradi vértanúkról, mint a kor vértehetségtelen politikusainak tévedésekkel teli és nem következmények nélküli akcióiról - eretnek gondolatok.
Mi szépek akarunk lenni, és szépek és okosak leszünk, ha a fene fenét eszik is, hiszen erre van igénye a népn  nemzetnek! 
Márpedig ha ez az igény, akkor a politika ki is fogja szolgálni, mint kiszolgálta évszázadokon és társadalmi rendszereken keresztül, Ferenc Józseftől Horthyn keresztül Rákosiig és tovább.
Volt néha kis korrekció az aktuális hatalom igényei szerint, de az elv nem változott: nemzetiszínűre kell festeni a szívlapát nyelét, amellyel jól pofánvernek időnként.


Mit is ünneplünk?
Ünnepelhetnénk a reform-országgyűlést, mely a forradalomnak kinevezett nap követeléseit addigra már leboltolta a Habsburgokkal, ünnepelhetnénk akár a Habsburgokat is, akik belátták, hogy az ország igényeit megfogalmazó Országgyűlés valóságos problémákra kínál megoldást.
Ünnepelhetnénk a zömében még németül beszélő pesti polgárokat, akik nem bolondultak meg attól, hogy a korabeli momentum, mi hazánk és fidesz-aktvisták éhgyomorra ott randalíroznak az utcán, és akik - miután szünetet tartottak a forradalomban és hazamentek ebédelni - teli hassal sem tudták rábírni őket, hogy verjék szét Pestet.
De rendben, ünnep kell, és március idusa felettébb alkalmas az ünneplésre, hiszen ezen a napon gyilkolták meg Julius Caesart, aki megreformálta a Római Birodalmat, és közben elfelejtette betartani a játékszabályt, mely szerint neki lehajtott fejjel kellett volna várnia kivégzését. Mi több, egyszemélyi uralmat vezetett be, ahelyett, hogy kiteljesítette volna azt a virágzó demokráciát, melyet Sulla és Caius Marius oly szépen feldíszített hullákkal.
MI meg ezen a napon körbekiabáltuk az uralkodóházat, ami ki is fejezte a két állam közötti lényegi különbségeket.
De az valóban érdekes, hogy nálunk a "forradalmak" követeléseit általában a forradalmakat leverő politikai erők valósítják meg.
Hogy aztán 1848 március 15.-e után mi következett, az megint jellemző a magyar történelemre, mely a lehető legjobb induló pozícióból is képes oly mélyre ásni magát, hogy felette már csak a bányászbéka segge lelhető...

Szóval, ünneplünk.
Ünnepel a maffia, ünnepelnek régi és új fiókintézményei.
Igaz mára kiment a divatból a malomkeréknyi kokárda, de a rebellis attitűd megmaradt - ma nem Bécs, hanem Brüsszel ellen ágálunk, a szabadságot szabadosságként értelmezve olyan demokráciát kívánunk, melyben mi mondjuk meg a frankót és aki nem ért egyet vele, annak minimálisan is megmérgezzük a macskáját.
Van a társadalomnak egy rétege, amelyik szeret zászlót lengetni, de csak egyet, sem az egyszínű vörös, sem a szivárványszínű nemigen tetszik neki.
Pedig ha felnézne a feje fölé és megkísérelné számba venni, hogy a felette lengedező zászló jegyében már hány árulást követtek el ellene, elmenne a kedve az egésztől.
Valahogy a mai világban feledésbe merült, hogy az állam szinte kizárólagos feladata polgárainak jólétéről gondoskodni.
Hogy legyen étele-itala mindenkinek, ha beteg gyógyítsák, gyermekei számára nyitva álljon a világ, tanulhasson és művelődhessen.
Szabadság? Függetlenség? 
Szép elképzelések - miután jóllaktál.
Ha fázol és éhezel, akkor csak azt a célt szolgálják, hogy visszatartsanak attól, hogy kapára-kaszára kapj és azok ellen fordulj, akik tele hassal magyarázzák neked, hogy miért is vagy aktuálisan boldog.  


Szóval, ünnepeljünk hát, mert kell ez az ember lelkének, de azért néha gondolkodjunk is, mert az meg kell ahhoz, hogy ne váljunk eszközzé mindenféle jöttment maffiózók, pentitok és ködszurkálók kezében.
Éljen március 15.-e!

:O)))

GYURCSÁNY NEGYVENKÉT PONTJA - DE KINEK?

 

Hosszú, mint a vonatfütty. És ezért sűrű elnézéseket kérek, az alapanyag, ugye...
De ez lenne a legnagyobb baja....Gyurcsány alapot vetett, a szokásos jó politikai ütemérzékkel, miközben a DK tagságának egy része új messiás után nézett, Orbán meg kiszolgálta őket.
Ő már ha veszít is, nyer, hiszen a vagyon biztonságban van, hát most majd lesz a marhabőr pénztárcája mellé egy selyem-szütyője is, már csak, nehogy kisemmizzék a keservesen összelopott vagyonból.
Gyurcsány meg tanácstalan, mint Szálasi a főtárgyaláson, ezért aztán elkezdett írni, építve a hazánkban jól bejáratott ruszofóbiára.
Talán jobban jártunk volna, ha ismét szakácskönyvet ír, melyben meglelhettük volna kedvenceinket: Aprópecsenye kolostormalacból, vagy Orbán kedvence -  szopottgombóc magyar módra, esetleg karikára vágott lójava Lázár módra...
Én kérek elnézést a poszt hosszáért, a mennyiség így csap át a minőség hiányába, mint ezt a klasszikusok tanították...

Talán akkor először az alapvetés:
"Ha minden kesze meg kusza, ha minden összecsomósodik, akkor próbáljuk kibogozni a szálakat!

1. Ukrajna önálló állam? Igen.

2. Egy önálló állam, dönthet saját sorsáról? Igen, már amennyiben hiszünk az államok szuverenitásában és a népek önrendelkezésének elvében. (lásd: 1648, Vesztfáliai béke; 1918, wilsoni elvek, de most ne menjünk bele!) Szerintünk minden nemzetközi irománytól függetlenül, az embereknek és államaiknak joguk van dönteni önmagukról.

3. Oroszország elismerte, hogy Ukrajna önálló állam, és elfogadta, hogy joga van önállóan dönteni saját sorsáról? Igen.

4. Oroszország mindezt írásba is adta? Igen.

5. Egyszer? Nem. Ötször.

6. Oroszország ennek ellenére megtámadta Ukrajnát? Igen.

7. Van (a nemzetközi jogban) elfogadható magyarázat arra, hogy Oroszország megtámadott egy általa is függetlennek tekintett országot? Nem ismerünk ilyen magyarázatot.

8. De Oroszország szerint Ukrajna az orosz érdekszféra része, és ez alapján Ukrajna nem dönthet saját belátása szerint arról, hogy milyen nemzetközi szövetségi rendszerhez csatlakozik. Elfogadható ez az orosz álláspont?

9. Szerintünk nem. Mert ez az álláspont azt jelenti, hogy Ukrajna szuverenitását alá lehet (kell) rendelni Oroszország szuverenitásának. Ráadásul 1975-ben az egykori Szovjetunió is aláírta a Helsinki Záróegyezményt, mely szerint a nemzetközi kapcsolatokban a „szuverén egyenlőség elvét” kell alkalmazni. A tévedések elkerülése érdekében jegyezzük meg, Oroszország nem is olyan régen hivatalos dokumentumban erősítette meg, hogy érvényben levőnek tekinti a Helsinki Záróegyezményt.

10. Nekünk magyaroknak van vitánk Ukrajnával? Van bizony.

11. Mi ez a vita? Az, hogy az ukrán állam korlátozza a területén élő magyarokat saját nyelvük használatában.

12. Ez egy fontos vita? Igen, szerintünk ez egy nagyon fontos vita. Szerintünk mindenkinek joga van saját nyelve használatára.

13. Ez a vita elég ok-e arra, hogy tétlenül tűrjük, hogy Oroszország fegyveres támadást intézett Ukrajna ellen? Szerintünk nem.

14. Kötelességünk-e segíteni Ukrajnát, hogy megvédje önmagát? Jogilag nincs ilyen kötelességünk akkor se, ha szerintünk mára mindez valójában mégis csak élő joggá sűrűsödött erkölcsi kérdés, mert a segítségnyújtás végső erkölcsi kötelességét az az egyetemes emberi parancs teremti meg, miszerint ne ölj, ne engedj másokat se ölni, óvd az életet, segíts az áldozatnak.

15. Van-e politikai kötelességünk segíteni Ukrajnát, hogy megvédje magát? Szerintünk igen, mert – ahogy mi látjuk - ez Magyarország és Európa alapvető politikai érdeke.

16. Miért? Mert ha megengedjük, hogy Oroszország saját belátása szerint azt támadjon meg katonai erővel, akit akar, akkor előbb-utóbb minden állam ezt fogja gondolni. Ennek a következménye a vég nélküli háborúskodás és szenvedés lesz. Szerintünk Oroszország agresszor, és az agresszort akkor is meg kell állítani, ha (egyelőre?) közvetlenül nem bennünket támad.

17. Szerintünk Putyin a régi Szovjetunió befolyási övezetét akarja helyreállítani, nem véletlenül követelte 2021 decemberében, hogy a NATO menjen vissza az 1997-es határai mögé. Putyin nem csak Ukrajnára, hanem egész Európára veszélyes. Mi ezt gondoljuk, és Orbánt leszámítva ezt gondolják Európa többi országának vezetői is.

18. Ha felismerve érdekeinket segítséget nyújtunk Ukrajna jogos honvédő háborújához, akkor végül nem kerülünk mi is veszélybe? Katonai értelemben nem, minket magabiztosan véd a NATO biztonsági ernyője.

19. És nem katonai értelemben? Minden segítség valamilyen áldozat. Például biztosan pénzbe is kerül. Amit elköltünk Ukrajna megvédésére, az máshol valóban hiányozhat.

20. Az a kérdés, hogy mit és mennyit ér meg saját biztonságunk és Európa biztonsága. Nyilván vita tárgya, hogy mire terjedjen ki a segítség.

21. Milyen segítséget kell nyújtani? Olyat, amire szüksége van Ukrajnának, és olyat, amit a magyar emberek készek megadni.

22. Ez egy trükkös válasz, vagy nem? Nem. Tudomásul kell venni, hogy a magyar választók akaratával szemben nem segíthetünk. Akkor se, ha tudjuk, az emberek véleményét döntően befolyásolja a kormány propagandája, tehát tisztában vagyunk azzal, hogy a közvélemény nem független, nem feltétlenül erkölcs-, és/vagy nemzeti érdek által vezérelt, hanem az a mi esetünkben (is) a kormány által egyoldalúan torzított, szerintünk sok tekintetben mérgezett tartalmakat, ítéleteket tükröz.

23. Orbán kormánya Magyarország nemzeti érdekeiből fakadó politikai kötelessége alapján cselekszik? Megtesz mindent annak érdekében, hogy védje Ukrajnát és büntesse az agresszor Oroszországot? Nem, szerintünk Orbán Viktor kormánya nem a nemzeti érdekeinket védi, sőt, egyenesen elárulja azt, amikor nem védi Ukrajnát, sőt, azt javasolja, hogy Ukrajna engedjen Putyinnak, mondjon le területének egy részéről, és fogadja el, hogy a megcsonkított Ukrajna vezetőjét is Putyin jelölhesse ki.

24. De hiszen a magyar kormány azt mondja, hogy ő csak a béke ügyét képviseli, és - teszi hozzá - a béke a legfontosabb dolog, hiszen minden nap százak hallnak meg ebben a háborúban. Miért nincs igaza Orbánnak?

25. Mert a megtámadott áldozatnak kell dönteni arról, hogy önvédelmi küzdelmét hogyan és meddig folytatja. Orbán a béke jelszavával valójában ahhoz keres tömegtámogatást, hogy Ukrajna adja meg magát Oroszországnak.

26. Fontos lenne tudni, hogy Orbán miért csinálja ezt? Igen, fontos lenne, mert ez esetben sikeresebben küzdhetnénk a szerintünk helytelen, sőt, embertelen, undorító és közveszélyes orbáni politikával szemben.

27. Tudjuk, hogy miért teszi azt Orbán, amit tesz? Talán azért, mert nem ismeri az Ukrajna szuverenitását elismerő nemzetközi szerződéseket? Nyilván nem ezért. Akkor Putyin ügynöke, esetleg csak hasznos hülye, ahogy szokták mondani? Nem tudjuk. Nem tudjuk, hogy a nekünk nyilvánvalónak tűnő nemzetközi jogi helyzettel, az emberi tisztességgel, Magyarország szerintünk egyértelmű politikai, történelmi érdekével szemben mi az oka Orbán magatartásának, árulásának. Mi ugyanis árulásnak tekintjük Orbán magatartását. Tisztességes ország szerintünk Ukrajnának, és nem Oroszországnak segít. Orbán ennek az ellenkezőjét teszi.

28. Ha ez igaz, akkor úgy tűnik, három értelmezési lehetőség van: vagy mi, akik Magyarországot alkotjuk, mi nem vagyunk tisztességesek, vagy a mi kormányunk nem tisztességes, esetleg megtalálta a zsák a foltját, tiszteségtelen népként tisztességtelen kormányunk van? Ez itt a kérdés.

29. De ez így nyilván lehetetlen. Az nem lehetséges, hogy a magyar emberek, úgy valamennyien, vagy akár csak a többségük azt mondaná, hogy hadd haljon az ukrán (meg még fél tucatnyi nem ukrán), hadd ölje őket Putyin, nekünk nincs ehhez közünk, meg különben is, olyan ország, hogy Ukrajna, egyszerűen nincs.

30. Orbán - ezzel a szerintünk áruló magatartással - egyedül maradt Európában. Árulóként is tekintenek rá, kizárta magát és vele együtt (részben) bennünket is, az európai népek erkölcsi, politikai közösségéből. Hogy ennek mikor lesz végletes politikai következménye, például mikor lép ki belőlünk az EU, azt csak találgatni lehet.

31. A kormányfő most népszavazást, vagy annak hazudott nemzeti konzultációt szervez arról, hogy Ukrajna lehessen-e EU-tag. Az ő mostani álláspontja az, hogy Magyarország ezt ne engedje meg.

32. Igaz-e, hogy korábban Orbán ennek az ellenkezője mellett érvelt? Igen. Az uniós vezetők, tehát Orbán is, 2023 decemberében (tehát nem is olyan régen, 15 hónappal ezelőtt, ráadásul akkor, amikor már javában folyt a háború) megállapodtak arról, hogy megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával.

33. De miért teszi fel egyáltalán most ezt a kérdést Orbán? Közvetlenül itt van a napirenden, hogy holnap felvegyük Ukrajnát az EU-ba? Nincs. Tárgyalások vannak, de nincs ember, aki tudná, hogy azok mikor és milyen tartalommal fejeződnek be. Egyszerűen fogalmazva: egyelőre nincs ilyen konkrét kérdés napirenden.

34. Jól értjük, hogy eszerint Orbán előbb akarja az ítéletet, mint hogy vége lenne a csatlakozási tárgyalásnak? Igen. (Ilyenkor szokott jönni a kötelező hivatkozás Bacsó Tanú című filmjére.)

35. Jegyezzük meg, egyébként két szereplő nem áll egyelőre készen arra, hogy Ukrajna belátható időn belül csatlakozzon az EU-hoz: az Európai Unió és Ukrajna.

36. Mi a valóságos célja Orbánnak? Az, hogy ez a kérdés foglaljon le bennünket. Mert így elkerülheti, hogy a vita ne az ország gyötrelmes hétköznapi viszonyairól szóljon (tudják: rettenetes egészségügy, oktatás, infláció, bérek, nyugdíjak, de most nem folytatom), ráadásul végtelenül kínos európai magányosságában azt mutathatja, hogy ő nem tehet semmit, ezt kívánják a magyarok.

37. A vita tárgya nem Ukrajna. A vita tárgya Orbán. Az ő árulása. A vita tárgya, hogy mi is olyan aljasok leszünk-e, mint ő.

38. Mert ami Ukrajnát illeti, abban a mi álláspontunk világos. Putyin gyilkos, háborús bűnös, Oroszország agresszor, Ukrajna áldozat, akinek joga van megvédeni magát. Ha Ukrajna szuverén ország, szerintünk az, akkor neki kell dönteni, hogy meddig és hogyan küzd. Nekünk meg támogatni kell Ukrajnát, ha küzdeni akar.

39. De mindez mostanra része egy sokkal súlyosabb vitának. Trump elnökkel az Ukrajnáról szóló vita szintet lépett. A kérdés már nem csak Ukrajna, a kérdés, hogy milyen világot akarunk.

40. Az erőszakosok, az önzők, a hatalmasok agresszív, mocskos világát, Trump/Putyin/Orbán világát, vagy egy emberibbet. Egy békésebbet. Azt akarjuk, hogy a miénk, hogy mindenkié legyen a világ, vagy azt átengedjük ezeknek az erőembereknek?

41. Elegünk van a demokrácia vég nélküli vitáiból, az emberi jogokra történő hivatkozásból, az emberi méltóság védelméből („ami csak arra jó, hogy a minden őrült deviáns az tehessen, amit akart, azt pusztítson el, amit akar”), és jöjjön végre pár erős ember, legyen rend, és az majd úgy jó lesz? Ha ezt akarják, akkor tessék támogatni Orbánt. Ha önöknek tetszik, amit Trump (Elon Musk) csinál, akkor is támogassák Orbánt. Ha Önök szerint rendben van lerohanni egy szomszédos országot, akkor Orbán az Önök embere. Ha Önök példát keresve Moszkvára emelik tekintetüket és nem Rómára, Párizsra, Londonra vagy Berlinre, akkor menjenek Orbán után.

42. Minden más esetben segítsenek elzavarni Orbánt a francba."

És innen jön a véleményem, miután az írás pontokba lett szedve, iparkodtam igy válaszolni rájuk. 1. Ukrajna önálló állam, mely az önállóságát a Szovjetuniótól kapta, és ebből az alkalomból kinyilvánította örök katonai semlegességét, a katonai tömbökbe lépéstől való tartózkodását és atomfegyvermentességét. 2. Igen, egy állam dönthet saját sorsáról, már amennyiben a döntés megfelel a geopolitikai realitásoknak: Ha nem, viseli a következményeit. Lásd Grenada, Kuba, Vietnam, Venezuela, Szerbia, Koszovó, Chile, Ukrajna, stb.

3. Oroszország elismerte, a semleges, katonai tömbökön kívüli Ukrajnát, , de nem adta hozzájárulását a NATO-ba történő belépéshez, a krími flottatámaszpontok amerikai kézbe történő átjátszásához, az Oroszországot körülvevő támaszpont-rendszer újabb megszorításához.
4 Igen, ezt írásba is adta.
5. Nem ötször, számtalanszor, az ENSZ közgyűlésen is.
6. Nem ennek ellenére támadta meg Ukrajnát, hanem azért, mert sem Ukrajna, sem a Nyugat nem vette komolyan az orosz figyelmeztetést Oroszország önvédelemhez való jogára. A helyzet békés rendezésére irányuló tárgyalásokat és a parafált megállapodást Ukrajna Boris Johnson utasítására nem léptette hatályba. Merkel elismerte, hogy csak azért tárgyaltak az oroszokkal, hogy közben felfegyverezzék Ukrajnát.
7. Példát százat lehet hozni ilyen támadásra és láss csodát, szinte soha nem az oroszok támadtak. A nemzetközi jogot meg a történelem írja, a győztesek érdekeinek megfelelően.  Irak? Líbia? Szíria?
8. Igen, Ukrajna az orosz érdekszférához tartozik, de persze dönthet szabadon, csak akkor viseli a következményeket. Katonait, politikait, gazdaságit.
9.Csak ez az álláspont elfogadható, mert ezt hívják reálpolitikának, a többit illúziónak. A Helsinki Záróegyezmény egyébként az európai határok megváltoztathatatlanságáról is rendelkezett. Koszovó? Olyan a szerbeknek, mint nekünk Erdély.
10. Érdekes nép vagyunk, amikor magyar véreink átjártak hozzánk a nyugdíjért, akkor ukránok voltak. Az ukrán maffia a rendszerváltás hozadéka volt, igaz, azóta leváltottuk a saját maffiánkkal.
11. Nem csak a nyelvhasználatban korlátozták a magyar nemzetiséget, hanem a kultúrában, oktatásban is. Csakhogy magyar nemzetiségű összesen százötvenezer él arrafelé, orosz nemzetiségű meg vagy hat-hétmillió.
12. A nyelvhasználat nem volt gond a Szovjetunió idejében, csak az ukrán fasiszta-nacionalista politika következménye. Akkor ez hogy is van? És akkor még nem beszéltünk a neonáci szabadcsapatok garázdálkodásáról, a tizenkétezer orosz halottról – az orosz támadás előtt.
13. Ne tűrjük tétlenül, hánykódhatunk is, és akkor mi van?
Ez egy testvérharc, jobb ebből kimaradni, mert előfordulhat, hogy a testvérek a belepofázók ellen fordulnak.
14. Szép szavak, szavak, szavak…
Az csak a baj, hogy a világot az érdekek kormányozzák, amelyeket azért jobb, ha egy politikus felismer, különben megy a levesbe.
Az egyetemes emberi parancs meg fikció, a széplelkek vigasza.
Száz évre visszanézve milliók haltak meg, hiába sűrűsödött joggá (már dehogy is sűrűsödött, tettek rá magasról…) az erkölcs. A jog az érdekérvényesítés eszköze, márpedig az erősebb kutya érdekérvényesít, - társadalmi osztályokat tekintve is.
15. Kötelességünk és érdekünk a háború és az öldöklés befejezése lenne, ehelyett Európa a mi pénztárcánk terhére akar fegyverkezni és felfegyverezni Ukrajnát, folytatni akarja a háborút.
Na, ebbe aztán belekeveredhetünk, vastagon.
De ki lehet most is menni egy sáros lövészárokba, igen hamar változna az álláspont.
16. Mi baja volt Európának Oroszországgal Merkel idején? Volt biztonságos és olcsó energia, kereskedtünk, jöttek az orosz turisták Hévízre, a Nyugat cégei ott voltak Moszkvában, egy szál katonájuk nem járt errefelé.
Mi nem engedünk meg semmit Oroszországnak, mert akkorák vagyunk, mint bolha csúnyáján a pattanás és a saját problémáinkat kellene először megoldani.
Hogy agresszor lenne Oroszország?
Számtalanszor figyelmeztette a Nyugatot jogos önvédelmi érdekeire – figyelmen kívül hagyták, pedig világos volt az orosz álláspont.
Már maga a szemlélet, hogy ez egy orosz-ukrán háború téves, ezt a háborút az egyetemes Nyugat vívja jelenleg az oroszokkal, de lehet még rosszabb forgatókönyv is.
Európának meg semmije sincs, se katonai, se gazdasági értelemben. Eurázsia egy nem túl nagy félszigete, mai állapotában múzeum.
Ha érdemben bele akart volna szólni a világ újrafelosztásába, csak az oroszokkal együtt lett volna esélye, de ez a hajó már elment…
17. Putyin reálpolitikus, tudja, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, de lehet, nem is kellenének neki a muzulmán volt szovjet köztársaságok.
Putyin új világrendet akar, meg akarja szüntetni Amerika hegemóniáját, a dollár uralmát és ebben igen nehézsúlyú partnerei vannak.
Európa jelenlegi politikai vezetői pedig olyanok, mint a vakegér.
A balti államok csörömpölnek –több orosz él Ukrajnában, mint a három ország összlakossága, pedig a lakosság harmada ott is orosz.
Az európai államok vezetői az európai vezető szerepért torzsalkodnak, Anglia meg kívülről akar belül lenni. Orbán meg akarja védeni az összelopott vagyont, szerintem Magyarországnak ő az ellenfél – és nem a külpolitikája miatt, ami vitatható lenne, ha nem hatná át a magyar közéletet a ruszofób gondolkodás, meg a kici kínaiak lenézése.

18. Lószart Mama, hogy klasszikust idézzek. A NATO, ha a hadszíntéren kellene vitézkednie, szétlőné azt, amit az oroszok még nem lőttek szét, te meg kuksolnál a pincében, fáznál, vagy hőgutát kapnál, nem lenne gáz, villany, nem lenne mit enned, a gyereked, unokád agyonlőnék - kell ez neked?
19. Valóban, minden fillér hiányzik az oktatásból, az egészségügyből, a nyugdíjasoknak, a fiataloknak – erre lenne megoldás, ha ellövöldöztetjük a nyugatiaktól általunk vásárolt szavlejárt lőszert? Az amerikai katonai segítség kétharmada is visszakerült az USA-ba, hozzánk nem kerülne vissza, arra mérget lehet venni…
20. Semmire, a háborút be kell fejezni.
El se kellett volna kezdeni, de nehogy már velünk fizettessék ki az angolszász agresszivitás árát.
21. Úgy kellene megszavaztatni erről a magyarembereket, hogy egyenként ki kellene számítani, hogy személyesen neki mibe kerül majd egyes élettől elrugaszkodott politikusok álma.
Például a nyuggernek tíz deka parízer helyett hatra jutna pénze.
Érdekes lenne az eredmény, mert általában ugyan humanisták vagyunk, segítettük is a luxuskocsikkal érkező ukrán menekülteket, de ha fizetni kell, azt nem szeretjük.
22. Az embereket a zsebük és a józan eszük befolyásolja, a propaganda csak a nemzetiszínű érzelmeikre hat, a zsebükre nem.
Talán le kellene váltani a népet, - jobban akar élni a disznó, ahelyett, hogy élettől elrugaszkodott politikusok hagymázas, de humánus elveit hirdetné.
23. Magyarországnak nem nemzeti érdekből fakadó politikai kötelessége megvédeni Ukrajnát, ez az ukrán politikai vezetés dolga lett volna, mikor még alkupozícióban volt.
Hibáztak – fizetnek.
Ez egyébként az összes rossz politikai döntésre érvényes, háború se kell hozzá.
24. Orbánnak kevés dologban, de ebben speciel igaza van.
25. Hát döntsön a megtámadott áldozat, de ne a mi farkunkkal verje a csalánt.
26. Mert Viktor ugyan egy bunkó, de politikai érzéke és esze az van, és tudja, hogy ebből nem lehet jól kijönni, továbbá nincs kedve három világhatalommal szemben erkölcsi piedesztálra mászni.
27. Lehet, hogy Orbán hasznos hülye, de ettől még nem kellene a haszontalan ábrándozók számát gyarapítani.
28. Igen le van ez a kérdés egyszerűsítve, de talán a harmadik változat áll legközelebb a valósághoz.
Persze az átlag-állampolgár felelőssége fényévekkel kisebb, mint egy vezető politikusé, aki képtelen elszakadni egy rossz döntésétől – nevezetesen, hogy átengedte a békepártiságot a jobboldalnak.
29. Az átlag állampolgár nemigen foglalkozik magasztos elvekkel, el van foglalva azzal, hogy összeleisztolja a töpörtyűrevalót, történelemből meg sötét, mint Fekete Pákó segge, fogalma sincs arról, hogy ki volt Bandera, a geopolitikai környezet helyzetéről úgy százhúsz évre visszamenőleg.
Putyinozni meg nem illendő valakinek, aki még egyszer valaki akar lenni – arról nem szólva hogy nem is igaz az állítás.
30. Hát éppen lehet találgatni, habár érdekes annak a szervezetnek a demokráciája, melyben, ha élsz a jogaiddal, akkor árulóként tekintenek rád.
Talán ezt a kérdést belpolitikailag kellene kezelni, - ha nem miniszterelnök, nem tud áruló lenni, nem igaz?
Egyébként se biztos, hogy attól, hogy sokan mondanak valamit, az igaz: a sz@r a legjobb étel, egymilliárd légy nem tévedhet, ugye…
31. Teljesen jogos Orbán álláspontja, az ukrán gazdaság romokban hever, nem hozna semmit az Uniónak. A termőföldek amerikai tulajdonban vannak, a drónokra a kereslet ingadozhat, az újjáépítésen lehetne valamennyit nyerni, de arra már megvannak a vállalkozók.
32. Folytassák a csatlakozási tárgyalásokat, ez ellen még Putyin se tiltakozik – aztán, ha Ukrajna teljesít, jöjjön a csatlakozás.
33. De jön a választás, és kell valamit szórni a választó elé. Trükkök százait alkalmazza, hát milyen politikus ez?
34. Nem valószínű, de az azonnali csatlakozás tönkre tenné az Uniót.
Felkészül Banglades
Vegyük fel Törökországot is, elég régen vár már rá!
35. Akkor miről beszélünk, miért nem arról szól a vita, hogy ez felesleges pénzkidobás?
36. Ő így próbálja megfogni a népet. V.Ö: agresszív kismalac: Én így szállok le a bici9kliről...
Nyerni szokott…
37. Ha Orbán a vita tárgya, akkor róla kell vitatkozni, ha Ukrajna, akkor Ukrajnáról.
38. Meghökkentő, hogy aki ennyi évet töltött politikai pályán, ennyire primitíven képes leegyszerűsíteni a világot.
Hol volt a szent felháborodás Irak, Líbia, Szíria, a kurdok, a hutu-tuszi ellentétek, Szomália idején?
Afganisztán, Grenada, Belgrád sz@rrá bombázása esetén?
Orbán egy tolvaj, de ettől még nem kell látássérültnek lenni…
39. Hát, nem mi fogjuk eldönteni, de ettől azért Trumpot kár kárhoztatni ebből a béka-perspektívából, ahonnan nekünk rálátásunk van az USA politikájára.
És elsősorban békés világot akarunk –lásd: Beépített szépség… Ha Musk lekapcsolja a Starlinket, vége az ukrán hadseregnek. Hát, ez márigazán mesekönyvbe való, . nem engedjük át!
És akkor most mi van?
40. A mennyiség a minőség rovására megy. azt hiszem…
41. Hát, ha az említett városokat elnézegetem, akkor szerencsének tartom, hogy van más választás is. Ezek után menjen a hullaszállító kocsi…
42. Azért – ha nehezen is – sikerült egy értelmes javaslatot tenni…

Lehangoló ez az egész.
Tegnap találkoztam egy volt DK taggal, az egyik helyi Tisza-sziget oszlopos tagjával.
Nem kellene ezen kicsit elgondolkodni, és átmenetileg visszaszorítani az elméleti munkásságot?
Aprómunka, szervezetépítés, érthető és rokonszenves ígéretek kellenek, nem kóborlás az álomvilágban…

:O)))

Az összes re

TALÁLKOZÁS A PŐRE VALÓSÁGGAL

Trumpnak hívják.
Meg Hszi Csin-Pingnek, Putyinnak, Macronnak, és  Merznek, Tusknak, Elon Musknak.
No, meg persze átmenetileg még Zelenszkíjnek is, 
A többieknek is van neve, de szava egyiknek sincs.
Általában a nagyobb kutya az erősebb kutya, de a hírekben azért az öngyilkosok is szerepelnek.
Zelenszkíj persze nem esik ki a tizedik emeleti apartman ablakán, és ennek csak egyik oka, hogy három éve a föld alatt lakik, nem zuhan le a repülőgépe, mint a zsoldosvezér Prigozsin gépe, az amerikaiak általában nem dolgoznak látványos módszerekkel. 
Ők a vazallusaikkal végeztetik el a piszkos munkát, aztán mossák kezeiket és a jogállam és a nemzetközi jog mindenek feletti tiszteletéről papolnak.
Mindenesetre ha ló lenne, nem sokan fogadnának Zelenszkíj győzelmére az epsomi derbin, de hát Zelenszkíj nem ló, csak egy bánatos ökör.
Merthogy mi másnak lehet nevezni egy végtelenül kiszolgáltatott politikust, ha a világ talán leghatalmasabb vezetőjével hepciáskodik?
Mellesleg ajánlom figyelmébe az ötvenhatos sajnálatos események hősies ellenállást és a kívánatos  szembeszegülést favorizáló csapatának a fotel ölében ülő végtelenül bátor tagjainak azt, hogy ezidáig azok, akik szembefordultak egy világhatalommal, csak a halottak számát gyarapították.
És hogy egy darabig ölelgették őket?
Hja kérem, az érdek...

Szaddam igen népszerű volt az Egyesült Államokban az Iránnal folytatott háború idején.
Kadhafi sátra az Elysée Palota kertjében volt felverve, mikor a francia érdek úgy kívánta, hogy aztán francia ejtőernyősök akciói juttassák el annak a teherautónak a platójára, melyen - mielőtt meggyilkolták - a líbiai hazafiak megerőszakolhatták.
Kádár hiába figyelmeztette többször, így  1968.as ágcsernyői találkozójukon is Dubceket saját tapasztalataira támaszkodva az ellenállás kilástalanságára, tudjuk, mi lett a vége.
Szerencsés nemzedék voltunk, megadatott nekünk, hogy egy darabig hihettünk az illúzióinknak és szent naivitással gondolkodhattunk igazságos és és békés társadalomra, szociális piacgazdaságra meg egyéb idétlenségekre.
Boldogan röhögtük ki Rákosi korának propagandáját, az "imprilizmusról" szóló beszédeket, leányos túlzásnak vélve a kapitalizmus természetéről szóló leírásokat.
Nagyon népszerű volt egy időben a kívánság, hogy  jöjjön már a karvalytőke, jól zsákmányoljon ki, csak fizessen meg jól.
Aztán jött, és jól kizsákmányolt, és vagy megfizetett, vagy nem, de akkor már semmit sem tudtál tenni, jogok - rosszabb esetben munkahely nélkül, várólistákon tengetted az életed.
És most megjött a valóság, és jól pofánvágott. 
Nem lacafacázott, nem törődött magasztos érzelmeiddel, illúzióiddal, hiteddel abban, hogy a világ jókra és rosszakra osztható, jött a jó és adott két-három jó nagy pofont.

Ideje volt, így legalább megtanulhattad, hogy a világot az érdek kormányozza és semmi más, és csak akkor hidd el, ha valami pozitív változást akarsz érzékelni, ha mazochista vagy, és élvezeted leled a sorozatos csalódásokban.
Ez ugyanis kapitalizmus, és a kapitalizmus a versenynek nevezett önzésen alapuló társadalom, melyen leginkább azok nyernek, akik magára a nyereségre már nincsenek is rászorulva, de saját egojuk nagyságát a birtokolt javakon mérik.
Ez kapitalizmus, ahol a profit utáni hajsza mindent felülír, ahol - ahogy mondani szokták - ember embernek farkasa, bár a farkas csak akkor öl, ha éhes és nem halmoz fel ötezer döglött bárányt a kerekerdő csak számára elkülönített sarkában, hadd lássa mindenki, hogy mekkora hatalma is van.
Ez kapitalizmus, ahol megszűnik a jog, mert azt a te kordában tartásodra találták ki, megszűnik az erkölcs, a pap néha pedofil.. 
A hatalom nélküli rendezőt itt halálba lehet kergetni egy karriervadász cábár kurva húsz évvel ezelőtti történetére hivatkozva, míg a világ legnagyobb gazdaságának vezetője az Orális Irodában szopat, és a haja szála sem görbül.
Ez kapitalizmus, ahol megszűnik barátság, szolidaritás egymással, az elesettekkel, ahol komolyan felvetődhet, hogy az özvegy a saját hátán cipelje társát a sajátkezűleg kiásott sírig, hogy belapátolhassa.

Ez kapitalizmus, ahol gyermekek százezrei éheznek, fáznak az otthonukban, mert az apjuk éppen büntetését tölti, melyet egy kivágott értéktelen fa után varrtak a nyakába, és a gyerek meg még kicsi, nem tudja felemelni a baltát.
De talán jobb is, mert az intézkedő rendőr fegyvert látna benne, és lepuffantaná.
Ez kapitalizmus, ahol addig van értéked, míg fiatal vagy, de ha elmúltál ötven, akkor mehetsz a levesbe, nincs sok helyed a munkaerőpiacon, mert már túl sokat kellene fizetni a felhalmozott tapasztalataidért, a tudásodért,- majd jön egy fiatal és megcsinálja feleannyiért.
Ez kapitalizmus, ahol ma a migránsokat gyűlölik, tegnap a cigányokat gyűlölték, tegnapelőtt a kisujjukat se mozdították a halálba menetelő zsidókért, előtte meg lenézték a svábot, a tótot, a szőröstalpú románt, a labancot, a muszkát, mert ezt a társadalmat az emberek egymás elleni gyűlölete tartja fenn, így nem kell félni, hogy felismerik a közös ellenséget.

És a legszomorúbb az egészben, hogy - bár megtapasztaltad, hogy van jobb is - mégis bedőlsz a hazugságnak, hogy ez a társadalmi berendezkedés örök.
Hát nem az, de ez csak akkor derül majd ki, ha a világ először tömbösödik, ezt hívhatjuk akár  egyszerűen imperializmusnak is, majd egyszer egyetlen társadalmi rendben egyesül.
És lehet, hogy az egy szabályozott és korlátozott diktatúra lesz, mert az ember önmagától nem válik jobbá, arra kényszeríteni is kell.
Fene tudja, milyen társadalom lesz az, de az biztos, hogy nem kapitalizmus, hanem közösségi tulajdonon és szolidaritáson alapuló szervezet, kőkemény szabályokkal, mert az ember génjeiben hordja az önzést, nagyravágyást.
Ma láthatjuk, hogy hogy működik a világ, és csak remélni merjük, hogy az átlagember túléli ezt a helyzetet.
Pedig nem is ez a legveszélyesebb, mert ezt legalább látja, de a klímaváltozás, a robotok és a mesterséges intelligencia által okozott változások ma még nem is láthatók, egy afrikai népességrobbanás következményei se érdekelnek jóformás senkit, és mi lesz, ha a XXII. század indiai embereinek milliárdjai elkezdenek úgy viselkedni a kaukázusi típusú emberrel, mint mi viselkedünk a cigányokkal?
Mi lesz, ha fegyver lesz dögivel, de nem lesz ivóvíz?
Mi lesz, ha már mindent megmérgeztünk magunk körül, ha a szemétsziget belepi az óceánt?
Hogy ez már nem a mi bajunk?
Lehet, de az ükunokáink gyermekei, unokái meg fogják taposni a sírunkat, lehet, le is köpik, mert a Föld tönkretétele az utolsó kétszáz évhez köthető - no, meg a kapitalizmushoz.


Hogy mi vár az emberre a következő száz évben?
Senki sem tudja, de a klasszikusok megírták, hogy a termelőerők, a technika fejlődése fényévekkel megelőzi az emberi tudat fejlődését, e tekintetben pedig nem a klasszikus parlamentáris demokrácia tűnik optimális társadalomnak.
A világ pedig nem a vágyálmok alapján fejlődik. 
Mindenesetre sokat nem adnék egy beszélgetésért az ükunokám ükunokájával, bár az is lehet, hogy hirtelen felindulásában azonnal agyonverne.
Persze az is egy vélemény lenne...

:O)))